Nekem ég a pofám kedves olvasóink a címadás miatt. Egyszerűen nem lehetett kihagyni, hogy Tandia neve az, ami, csak éppen számunka nincs fékezett habzású finanszírozás, sokkal inkább egy jobbféle uzsorakamatra hajazó Pascariu, és kísérletezés a jó Zsivánnyal balbunkóban, a még mindig erősen megosztó Alcibiadéval pedig az egyik belső poszton.

Tandiának vissza kell térnie! Tandia tavaly bizonyította, hogy ha Debinek nincs a hosszabbítós mókája, ami miatt eleve kikerült a csapatból, Rossinak akkor is feltűnt volna, hogy van egy nála éppen használhatóbb játékos a keretben. Sőt, ahogy legutóbb RW megtudta a Hidegkuti hidegkonyháján, Lovriccsal mindez most történik éppen, hiszen se nem sérült, se nem eltiltott, a kispadra mégsem fért oda legutóbb. A Mister nem szívbajos, egyáltalán nem foglalkozik a szurkolók lelkivilágával, ő bizony nyerni akar, és az nekünk jó.

Hidi, Ignja és Vernes játszotta ebben a szezonban a legtöbb meccset, ha minden sorozatot (NB I, NB II, Magyar Kupa, Ligakupa) egyben nézünk. És érdemes egyben néznünk, hiszen egyre több akadémista áramlik felfelé a nagycsapat irányába. A két keret között biztosított az átjárás, 20 játékos (az összes, 59 pályára lépőből) mindkét csapatban szerepelt legalább egy alkalommal.

Érdemes megfigyelni, az első tízben mindössze két légióst találunk (Ignja és Lovric), Gege, Szabi és Délczeg személyében három magyar igazolást, a többiek mind saját nevelésűek: Hidi és Debi még az akadémia előtti időkből, Baráth, Vernes és Nagy Geri viszont már az MFA-ról.

A további lista a hajtás után látható a már jól ismert infografikás megoldással. Grafikonunk, mint mindig, ezúttal is interaktív, tessék nyugodtan végigklikolni a cím alatt elhelyezett gombokat, és meglátni, az akadémisták már valóban a spájzban vannak.

A nyár óta lőtt góljaink harmadát szerző játékosokra nem számíthatunk különböző okokból a következő hetekben. A tovább után látványos infografikával is szemléltetjük a dolgokat.

A húsvéti programtorlódás és egyéb, most nem részletezett kifogások következtében némi késéssel, de jövünk a megszokott értékeléssel a szombati fiaskóról, aminek -csakúgy, mint ősszel- már megint nem így kellett volna történnie.

Egy igazságos, vagy legalábbis vörös-fekete színű világban a szombati meccset 3:1-re behúztuk volna, de hogy nem így lett, azért a kezünket a szívünkre téve azért nem csak a Sorsot hívhatjuk tetemre. A helyzetek azért vannak, hogy berúgják őket, mondogatja a vállunkon üldögélő, "Közhely a mindenem" pólót viselő plüss Puhl-bábu, és basszus, igaza van.

A fotókat láttuk, nem biztatnak sok reménnyel, közben ma lement/megy a 2 pénteki meccs, ez már jóval kecsegtet, Hanta szerint lesz meccs, ez megint nem jelent sok jót, az eső szakadatlan esik, ez sem, az MLSZ szerintem nem akar halasztani megint, ez meg igen. Ember legyen a talpán aki ezt követni tudja még ésszel.

Ma már volt egy unortodox beharangunk, most jön még egy, inkább gondolathalom, semmint jól szerkesztett zsánerposzt, de hát egy ilyen bizonytalan meccs előtt mi más jöjjön mint egy másmilyen valami, ami egyébként annyira nem is másmilyen. Max annyira mint a tavalyi és az idei keretünk közti difik. Mindkettőnek megvan (volt) a maga bája.

Péntek délben így nézett ki a Hungária körúti MTK-stadion, két napnyi heroikus hólapátolás után. Minden tiszteletünk a különböző csapatoknak, akadémistától NB I-ig, hogy próbálják játékra alkalmas állapotba hozni a pályát. Jelenleg esik az eső, saras a pálya, talán még egy Yodát is találnánk a Dagonya-rendszerben.

A stadionból származó legfrissebb információink szerint lesz meccs, vagy legalábbis nagyon akarja mindenki, hogy legyen, aztán majd Szabó sporttárs a kezdés előtt dönt, elég magasra pattan-e mindenhol a labda. A hajtás után egy rettenetes minőségű fotó a rettenetes minőségű talajról, a belénk oltott Bálint gazda minden okosságával mondjuk: ha lesz is meccs, kegyetlen sárdagasztást fogunk majd látni.

Tisztelt Szerkesztőség!

Csaba vagyok, 42 éves budapesti sportember, hosszútávfutó. Détári Lajos idén ünnepli 50. születésnapját. Véleményem szerint a magyar labdarúgás kiváló egyénisége volt a hatvanegyszeres válogatott és ötszörös világválogatott játékos. Ezért úgy döntöttem, hogy tiszteletem jeléül 50 perces futással fejezem ki elismerésemet az Ő kiváló eredményei előtt. A futásra természetesen az 50. születésnapján kerül sor Kispesten.

(via albertgazda)

Tegnapi posztunkban már szó volt róla, hogy az MLSZ nem kicsit nézte be a Honvéd meccsnapjait, kezdési időpontjait. Ezek után jogosan merülhetett fel a kérdés, hogy akkor most csak velünk csesztek ki ennyire, vagy másokkal is?

Mivel a szerdai pótlás pontos időpontja még nem ismert, ezért mi belőttünk egy délután hatot, úgy talán nagyot nem tévedhetünk. És lássunk csodát, a három forduló közti időben csaknem egy nappal kevesebb pihenőnk lesz, mint az utánunk következő Diósgyőrnek, és néggyel, mint a leglazább programú Újpestnek.

Köszönjük az esélyegyenlőség nevében.

Rossi legutóbb teljesen jogosan akadt ki. A Pécs elleni Ligakupa-visszavágót követően (lefújás: szerda, 19:45) alig telt el 45 óra és 15 perc, hogy Iványi a sípjába fújjon, elindítva a Paks-Honvédot. Nyolc játékosunk mindkét meccsen pályára lépett.

Minden vendégjegy elfogyott a vasárnapi Honvéd-Fradira. Mostanság biztos jó fradistának lenni. Az őszi fizetéselmaradások miatti sztrájk óta nagyot fordult a világ, az új igazolások európai középszintet képviselnek, a csapat eredményes, a nézők özönlenek a stadionba.

Hozzánk - ha minden igaz - 1300-an fognak ellátogatni, ami az NB I-ben kötelező, nézőszámarányosan 10%-ot kitevő vendégszektorra nézve nagyjából 300 fővel több, mint azt a 9-10ezer férőhelyes Bozsikban legalább elvárható lenne. Kicsi stadion, kicsi vendégszektor.

Régen, még a Hemingway-éra előtt volt olyan, hogy a nézőszám maximalizálása miatt megnyitottuk az egész szembeszektort, a mieink pedig átköltöztek a kanyarból a korzó szélére. Lehet így is, csak épp most nem olyan időket élünk, hogy így is kelljen.

A Bozsikban a Kispest van otthon. Ez tény, megkérdőjelezni sincs értelme, a mi stadionunk, ki van írva a bejárat fölé, ide adtuk le a nevezésünket, ide köt a történelmünk.