Nyolc, illetve kilenc forduló alatt 1-1 győzelemig jutó Fradi és UTE, elképzeléstelenül szenvedő Vasas...és kisebb döccenőkkel, de menetelő Honvéd. Mikor volt ilyen legutóbb? Harmatos Fradi - királyi Kispest kombó tán a '80-as évek Vinczegézás/Komorás-Bicskeis korszakában; amikor pedig én elkezdtem nézni az NB1-et, akkor az Újpest-Vasas-MTK hármas tanyázott rendre a 8.-12. helyek környékén, melyekre mi a tabella éléről néztünk vissza. Úgy fest, legalább e mostani szűk félidény erejéig ezek az érzések visszatérnek.

Noha tegnap hiányzott az eddigi Budapest-killer, a Fradit és Vasast is elintéző Németh Norbi, jött 11-esgyáros kisiparosunk, Danilo, és reguláris büntetője mellett vert egy extatikus dugót is. Mi meg röhögünk Budapestre a Gellérthegy tetejéről...

Rég vártunk erre. Újpestet fogadunk és nincs kétség a győzelem megérdemeltsége kapcsán. Szemernyi kétség se. Magabiztos játékkal, a liláknál jóval több helyzettel, és néhány nívódíjas akcióval vertünk Újpestet ezen a szeptemberi szombaton. Így az osztályzatoknál is elengedjük magunkat. Lássuk...

Bár kár a babonában bízni, az egyszeri szurker mégis sokszor fordul ezen eszközökhöz kínjában 1-1 rangadó előtt. Én is így teszek most - a Fradi ellen bevált a táblázatos-összehasonlítgatós felvezetés, legyen hát most is így. Igaz, most nem kezdőcsapat-tagok, inkább egyéb szempontok mentén gyaloglunk végig sajátjaink és az ellen különböző adottságain, jellegzetességein, azt firtatva, vajh' kinek a javára billenhet az esélymérleg nyelve.

Egy vallomással kezdem: nekem az igazi Honvéd-mez mindig a Skála logós 10-es marad a 80-as évekből. Szeretem a mai Détárit is, aki a sportmédia állandó hőbörgője, de nem szeretem azt a Lajost, aki immár másodszor szegődött ugyanahhoz a zöld klubhoz. Pedig volt idő, amikor éppen Döme jelentett húshegynyi veszedelmet a Fradi kapujára.

Így lőtt Döme a Fradi ellen (forrás: Örülünk, Vincent!)

A mai napon ünnepli 70. születésnapját a magyar futball egyetlen aranylabdása, a  válogatottban 75 mérkőzésén 31 gólt szerző ferencvárosi legenda.

Klubjával négyszeres magyar bajnok, egyszeres VVK-győztes, valamint egyszeres Magyar Kupa-győztes. Világbajnoki ötödik, hatodik, EB bronzérmes, negyedik, olimpián harmadik, vébé (társ)gólkirály, világválogatott, háromszoros magyar gólkirály.

Egy apró líbiai kitérő és egy MTI-nél való újságíróskodás kivételével, 1952 óta áll a Ferencváros szolgálatában, eleinte játékosként, majd vezetőként, végül szakmai tanácsadóként.

Az Üllői úti FTC-pálya 2008 óta viseli az Albert-stadion nevet.

A blog szerzői, valamint olvasói nevében szeretnénk boldog születésnapot kívánni a nemes ellenfélnek!

Kecskemét re-loaded. Alapvetően halovány teljesítmények egy kábé jó első félidő utáni rémámot követően. Rémálom? Nem is jó szó. Inkább se íze se bűze szenvedés. Az Újpest ellen jóval több kell ennél, bízzunk benne, hogy jókor jött a pofon.

Bármennyire is bíztatónak ígérkezett a szombati pápai túra (vonzó kisváros, szép tájképi keret -szolgáltatja: a Bakony-, jó formában lévő csapat nálunk, pechszériás Pápa amott), a vége az lett, mint Kecskeméten. A második félidőben széjjelfociztak minket. Hiába jobb a csapatunk most, mint tavasszal, hiába játszottunk élvezetesen az első félidőben, hiába jöttünk most sokkal jobb előjelekkel Pápára, igazolódott a Honvéd-axióma: ha nekünk áll a zászló valamennyire, akkor valószínűleg Francis Ford Szoppola rendezi az esti filmet.

A minden bóhócligger lelkét végletekig megviselő, tizennégy napos böjt szombaton véget ér. Következik a pápai vendégjáték, amelyet az utóbbi időben rendre sikerrel abszolváltak aranylábú legényeink. Csak remélni tudjuk, hogy a sérülések és az eltiltások ellenére ez alkalommal sem marad el a hagyományos Veszprém megyei Kispest-matiné. Fantáziánkat ezúttal mesterünk padtól való egymeccses eltanácsolása ragadta meg, ezért megkíséreltük kitalálni, hogy vajon ki pótolhatja az eddig remekül dolgozó Supkát. Erről szóló képregényünket a tovább után találjátok, annyit elárulunk, hogy hosszú vajúdás után sikerült megtalálnunk a legkézenfekvőbb megoldást az égető problémára.

A hétvégén végérvényesen bohócligerré váltam a szurkolói vonalon: nem volt elég a fekete triónk bemutatkozását végignéznem a tribün sarkából szombaton ebédidőben az otthoni csirkepaprikás előtt, de az NB2-eseinket is csekkoltam vasárnap a REAC pályán... öregszem, hülyülök, vagy nem tudom mi történik. Persze a legviccesebb az az, hogy az örökké morgómedve Fatert is kivittem, aki egészen addig csóválta a fejét hogy "ilyen hülyeségre rávenni őt, neki bőven elég az NB1", míg le nem tolta az első korsó félmeleg Mister sört. Utána már a bajsza is lehullott a helyéről.