A heti beharangozóinkat, a szurkolói fórumon vagy a facebook-on tapasztalható óriási pörgést, illetve anblokk az előjeleket tekintve annyira Kispest-sikert ígért a tegnapi meccs, hogy pont emiatt volt óvatosabb az ember. Nem arról híres a mi Kispestünk hogy az ilyen kiélezett meccseket húzza be ezerszámra - most mégis ez történt. Végig fegyelmezett és elszánt játékkal ment előre a 11+3 vörös-fekete mezes játékos, mintapéldáját adva annak, hogy milyen Honvédot szeretne látni a Bozsikba kilátogató drukker. Végül azoknak lett igaza akik a "csak nyerjünk egy csoffadt góllal" frázist ismételgették, és jól van ez így. Díszvacsorára gyűltünk össze, ahol végül ha nem is flambírozva, pecsenyelében, de natúr kisütve tálalták fel a zöld sast, amit mi be is kebeleztünk.

Esélyesebb Honvéd a kényszeres Fradi ellen. Az ilyen meccseket bukjuk el időtlen idők óta. DE NEM IDÉN! Maksziriszpekt a csapatnak, mely nem játszott jól, nem játszott szépen, de jobb volt a zöld arch enemy-nél és megérdemelten helyezte el az újabb tockost a felkínált IX. kerületi kobakon. Osztályozunk, lágyszívűen, elfogultan de bocsássa meg az Ég: ez most jár nekünk! Végre csapat kezd kirajzolódni a Bozsik József nevét viselő szentélyben, így most azt mondom amit Prukner a tavaszi meccsünk után: hadd ne kelljen ezért szégyenkeznünk! Osztályozókönyv!

Vagy akárhová a Bozsikban, hiszen ez a meccs most kihagyhatatlan. Nagyon rég nem vártuk ennyire a Fradit. Csak!

forrás: 1909foto.hu

Szinte napra pontosan egy éve így nyertünk a Fradi ellen.

4 meccsből 2 nyamvadt pontot összekaparó, kordonmenti edző-szurkoló közönségtalálkozókat szervező, két legtechnikásabb ám fizucsökkentésből nem kérő játékosától szánalmas indokokkal megszabaduló, önmagát nagy erőkkel kereső Fradi az egyik oldalon. Önbizalomtól duzzadó, ellenfeleinek sorozatban négyeseket hintő, csupán 11-esekből gólkirályi címre törő brászileróval felvértezett, nyugodt Kispest a másik oldalon. Annyira nekünk áll a zászló, hogy az már "fáj". A papírforma Kispest-győzelmet ígér. Sokszor megénekelt Murphy-törvényünk szerint viszont tudjuk: pont az ilyen meccseket hajlamos sokszor elbukni csapatunk, ráadásul rangadó ez ("derbi" ,ahogy derék Sisa Tréner emlegette kedvtelve e találkozókat)... Akkor a papírforma most mégis Fradi győzelmet sugall? Ki tudja már ezt... Mielőtt végleg összekavarodunk az elmélkedésben, jöjjön a beharang.

Remek edzőpartnert sikerült kiszemelnie Attila mesternek és stábjának a maláj U21-es (más források szerint U23-as) válogatott személyében. A délkelet-ázsiai banda nem fingatta meg jobban a fiúkat, mint egy pikánsan fűszerezett sóletkonzerv Budovinszky Krisztiánt a diósgyőri vendégöltöző árnyékszékén, arra azonban tökéletes volt a tegnapi csörte, hogy a hétköznapi edzésnél valamivel pörgősebb feladat elé állítsa a keret azon tagjait, akik a hármas győzelmi széria okán állandó kispadmelegítőkké degradálódtak. A 4-1-re végződő meccs képes összefoglalója a hajtás után vizslatható.

Tegnap olvastam az 1909.hu fórumon egy érdekes hozzászólást. Az egyik drukker írja, hogy "gyerekkora óta nem várt ennyire Honvéd-Fradit" mint most. Ott is reagáltam a felvetésre, és most e rövid kis felvezetőposzt is erről mereng: régen volt már valóban velem is, hogy napok óta (gyakorlatilag a pillanattól kezdve, hogy felálltam a Zete lelátóján Andó-Szabó sípszava után) a hétvégi meccsen járjon az agyam, az unalmas irodaértekezlet alatt, a reggeli tea mellett, a metrón, miközben a napi melóval kapcsolatos papírok olvasására próbálnám rászorítani magam, de még a hétfő esti focin is...

Vezetőedzőnkkel szerencsésre a zalai meccs után is nagyrészt pozitív dolgokról beszélgethettünk: Supka Attila szerint a társaság lassanként kezdi felépíteni önmagát és beletanul a győzelem "technikájába". Szó esett a gólszerzők személyéről és persze a Fradiról is. Edzőinterjú.

Fotó: honvedfc.hu