Egy aljas, szemét, utolsó senki vagyok - elismerem. Van pofám ismét lehúzni a Balaton mellé, és titeket, a Kedves és Mindig Nyájas Olvasókat tartósan posztok nélkül hagyni. Hiába jön vasárnap a Diósgyőr, lesz biztosan remek hangulat a stadionban, és hiába illenék ilyenkor már bő nyállal beharangozni, ízelítőt csinálni, megpöckölni a dolgok bukéját és hasonló ilyesmik, én inkább leszek egy aljas, szemét, utolsó senki, és lehúzok lábat lóbálni, hagyva a kötelességet másra.

Mostanság valahogy szerencsénk van a siófoki sorsolásunkkal. Tavalyelőtt május végén, egy valódi nyári délutánon mentünk le idényzárózni - és ünnepeltük az első akadámistánk szerezte gólt a nagycsapatban; tavaly szeptemberben pedig egyenesen a nyaralóidényt zártuk ugyanott, továbbra is remek, strandolós időben, hatalmas szendvicseket majszolva. Idén viszont mi lettünk az új Fradi, vagyis élveztük a felségjogot, és rajtolhattunk Siófokon.

...az van, hogy muszáj volt felugranom ide, és írni egy rövidet. Nyom a meló, persze, de ma mégiscsak meccs van, nem is sima meccs, hanem olyan, ami hangulatában visszahozhatja a legnagyobb emlékeket.

Úgyhogy most 2 kör mélyelemzés között hangulatfokozás. Go!

Megszokhattátok, hogyha normális nálunk a blogon az aktivitás, akkor uborkaszezonban is jönnek a nagy értékelések, elemzések és az igazolások véleményezését felvállaló gigaposztok. Idén kissé más a szitu, én már siránkoztam sokat az idő kérdésén, mostanában meg hanta figyelmeztetett szolgálati "bizbaszban" minden olvasót hogy ő kicsekkolt 2 hétre és távollétében  - lévén Babar és jómagam most alacsonyabb aktivitással pörgünk - kevesebb lesz a poszt is. Nos ez utóbbi kitételt próbáljuk cáfolni, ha nehezen is, de tartva a lépést a történésekkel, viszont a jövő heti bajnoki start előtti igazolási számvetés most haloványabb, szürkébb és kevéssé ábrásított formában érkezik - most. Legyetek hát belátóak.

Tegnap este (azaz nálunk délután) Moszkvában lejátszottuk az EL második körében is a nyitómeccsünket, és az Anzsi ellen mindenre számítottunk, csak sétagaloppra nem. Interjúikban Debi és Szabi is kiemelték a poszt-Vlore hangulatban is már, hogy itt mi nem veszíthetünk, esélytelenek nyugalmával megyünk, stb. - de bármennyire is mantráztuk ezt magunkban, bármennyire is tudjuk hogy nem (akkora nagy) szégyen agyonveretődni is akár ezen a szinten, főleg nem egy épülő csapattal - azért tegyük a kezünket a szívünkre, és emlékezzünk a Leverkusen elleni 0:5-re, a Hamburg elleni 0:4-re, a Nimes elleni kinit 1:3-ra, a Fenertől kapott kvintettre - nem jó emlékek ezek, még ha józan ésszel el is fogadjuk - azért utálunk a pofofa alatt állni. És most erre nagy volt az esély...

Kemenes Szabival készített beszélgetésünk terén a tegnapi Debi interjúhoz hasonló a helyzet. Írásos, vágott verzió a hivatalos klubhonlapon, teljes hanganyag nálunk.

Akit érdekel az egész beszélgetés, kattintson a play gombra, és hallgassa újdonsült csékánkat, aki az Anzsi elleni siker titkát az elmúlt hetek munkájában látja, beszél arról, hogy nagy súly nehezedik rá az Anzsi meccsek előtt de nem parázik emiatt, illetve hogy igen jól érzi magát nálunk.

Kemit eddig is bírtuk és ez ezután sem lesz másként, pont ilyen kedvelhető bohém figurából -aki nem elhanyagolható módon rendre biztos teljesítményt is nyújt, hisz enélkül a jófejség mit sem ér- kéne sok a csapatba. Őt pedig, ahogy interjúnkat is zártuk, még sokáig szívesen látjuk a Bozsik kapufái között - a mi térfelünkön!

A klubhonlapon már olvashattátok a zanzásított interjúváltozatot írásos formában; most meghallgathatjátok a teljes hanganyagot is.

Középső védőnk a kettős győzelemmel zárult albán párharcról, az Anzsi elleni esélytelenek nyugalmával való készülésről és saját idénybeli szerepéről beszélt nekünk.

Hanta ma elutazik nyaralni másfél hétre Albániába (bakker, hogy az UEFA felcserélte a dátumokat, más esetben még mindig Vloréban ünnepelném a továbbjutást) nyaralni, vagyis a posztok száma - amennyiben nem ellentételezi RW és babar - radikálisan zuhanni fog nagyjából 24-25-e környékéig. A Mahacskala elleni visszavágó előtt már ON, mert mégiscsak a Honvéd az első.

Hervé Tchami maga az ideáltipizált tőrőlmetszett önellentmondás. Másfél éve, hogy Mr. Mágnestáblát kiette a fene egy MTK-Szolnok mérkőzésre, hogy később lelkendezve mesélje nekem, volt a Szolnokban egy néger szélső, akinél ő rosszabb futballistát életében nem látott. Egyszerűen nem hitt sem a szemének, sem a jelenségnek. Néhány héttel később leigazoltuk.

a most alakuló felcsúti Puskás FC, ha egyszer véletlenül feljut az NB I-be, akkor a kispesti vezetőség semmiképp se a Bozsik-stadionban rendezze majd az ellenük kötelező hazai meccset. Mégis, hogy nézne ki egy Puskás FC vendégként a Honvéd kispesti, Bozsik néven futó sporttelepén? Talán az utolsó cseppek egyike lenne, vagy már bőven azon túl, amit egy kispesti szurkolóval el lehet még játszani. Legalább mi tiszteljük magunkat, ha már más nagyívben nem.

Az pedig már más és máshova vivő kérdés, és nem tartozik szorosan e blog tematikájához, hogy mégis hogy a rákba lehetett átadni egy másodosztályú indulási jogot egy frissen gründolt klubnak, majd azonnal nevezni szűziesen a harmadikba saját néven? Úgy emlékszem a Gázszer Pécsre költöztetése, illetve telephelyváltása óta az ilyenekre nagyon érzékeny az MLSZ. (Vagy - és halkan kérdem - az egy másik MLSZ volt?)

(A Puskáshoz és nevéhez kapcsolódó mantrarészt most nagyívűen elhagyom.)

(Nyilván, az egész úgy lenne sportszerűtlen, ahogy van, nem is komoly a kérés, csak egy abszurd helyzet érzékeltetése végett került át posztformába. Elképesztő világban élünk.)