Mindenféle indoklás nélkül, ilyen az, amikor a rendőrség megállapítja egy biztonsági őr túlkapását. Kíváncsian várjuk, a srác kitiltása a diósgyőri stadionból érvényben marad-e ezek után.
Ami viszont egyértelmű, a jelenlegi rendszer, hogy bárki bárkire ráfoghat bármit, majd felléphet ellene, mindezt úgy, hogy a vége egy stadionból való kitiltás - tarthatatlan.
Mindenféle indoklás nélkül, ilyen az, amikor a rendőrség megállapítja egy biztonsági őr túlkapását. Kíváncsian várjuk, a srác kitiltása a diósgyőri stadionból érvényben marad-e ezek után.
Mindenféle indoklás nélkül, ilyen az, amikor a rendőrség megállapítja egy biztonsági őr túlkapását. Kíváncsian várjuk, a srác kitiltása a diósgyőri stadionból érvényben marad-e ezek után.
Az megvan, hogy 26-án Felcsútra megyünk felkészülési meccset játszani?
Az megvan, hogy 26-án a Honvéd egy olyan csapat ellen lép pályára, amelynek a neve a Honvéd történetének egyik legnagyobb legendája?
Az megvan, hogy ha 26-án, vagy később egy Honvéd vs. ez a csapat meccsről kéne írnunk, akkor az úgy kezdődne, hogy Honvéd vs. Puskás?
Az megvan, hogy mi ilyet soha, de soha nem fogunk leírni?
mert úgy az ember meg tudja jegyezni a Kispest összes próbajátékosát
(via sztivan)
a szerintünk vicces, ám nem feltétlenül píszi rovatunk keretében.
Az egyik közösségi oldalra tette ki egy ismerősöm ezt a képet (valószínűleg valamiféle 1990/91-es Futballrajt-szerű kiadványból) azzal a szöveggel, hogy hány hibát lehet ejteni egyetlen csapatkép leírásában? Valóban, hányat?
A kép klikkre megnő egy kicsit.
fotó: lovi
így adja magát, hogy elővegyük kedvenc kérdésünket, a mi lett volna akkor, ha kezdetűt. Mert ugyebár olyan mindig volt, hogy valami, de nekünk Mohács kellett, vagy csak úgy jött magától, a lényeg persze ettől még ugyanaz, valami nagy siker elmaradt, mi pedig bambultunk bele a stadion háttereként elnyúló pestlőrinci szürkületbe, keseregtünk egyet, majd vállat vonva elindultuk hazafelé, hogy legközelebb egy emlékszel? kérdéssel nyissunk, mire mindenki bólint: igen, kár érte.
Összegyűjtöttünk belőlük néhányat a hajtás utánra.
Miután az elmúlt hetekben hanta jóvoltából blogunkon lassan nagyobb mértékben tobzódnak a színes-szagos statisztikai jellegű egypercesek, mint az cordellabébi talent légiósok a Magyar Futball Akadémia társalgóiban, némi erősítés az egyéb stílusú posztjaink forgalmára is ráfér. Ez pedig most jön is, egy szezonvégi révedezés keretében, különösebb műfaji határok nélkül, csak úgy bele a virtuál-éterbe.
Amikor ezek a mostanság kísértő gondolatok először megtámadtak, az szó szerint az idény lezárultakor történt. Tamás barátoméktól a diósgyőri hópehely-áradatból sétáltunk az engem kikísérő házigazdával és piciny lányával a Felső-Majláth villamosmegállója felé, az előző napi még szimplán hideg, echte november-vége időjárás varázsütésre télre váltott, hatalmas pelyhekben hulló fehér áldással, barátságosan füstpászmákat eregető ó-diósgyőri kisházakkal, és lassan hószín paplanba bújó vasgyárral és panelrengeteggel a két jellegzetes diósi "S" házsornál. (Költői képem modoros és lehetetlenség is, nyilván egy 10+ emeletes sorházat nem lep be a hó, de ezen lépjünk túl).
