Szeretem a Haladás elleni meccseket, mert akkor mindig van valami, ahogy azt már többször is megírtam ide, ezért most beharangozóként csak annyit, hogy Kenő száműzve a keretből (tavaly sem játszott ellenünk az ugyanígy novemberi fagyoskodóson), mert Artner szerint viccet csinált Artnerból, és az rombolja a mára csak nyomokban megmaradt tekintélyét.

Nálunk Lovric visszatérhet az öt piros után, és felkészül a két négyes, Ignjatovic és Baráth, akik közül nem lennék meglepődve, ha legalább az egyikük ma besárgulna, hogy a jövő pénteki hazai Siófokot hagyja ki inkább, mint az idényzáró diósgyőri túrát. Kb. ennyi, plusz egy hír, hogy valamikor csendben leigazoltunk egy Bottone Donato nevű 1988-as születésű olasz csatárt, aki tegnap már játszott is a Vasas elleni fakóderbin. Érdekesség, hogy nemrég még a Juventus keretéhez tartozott, bár meccsre egyszer sem nevezték a Juveblog stábja szerint, és ha ők valamit állítanak, akkor az úgy szokott lenni. Előtte olasz C liga (harmadosztály), legutóbb pedig tavaly két meccs a francia másodban. Meglátjuk, de a tapasztalat és a Kispesten brutálisan megismert nagyszámok törvénye azt mondatja velünk, hogy nem lesz még egy Vaccaro sem.

Ennyit a Honvéd-Haladásról, majd lesz, ahogy lesz, mi jól fogunk szórakozni. Beszéljünk inkább valami teljesen másról, az akadémisták eljöveteléről. A hajtás után nevek, meccsek, életkorok, ésatöbbi.

Múlt héten indított, 5 fordulós játékunk folytatódik a második körrel, eddig Joc kommentelőnk magabiztosan vezet 1 behúzott győzelemmel. A mai napon a '90-es évekből keresünk saját neveléseket, a 3. számú kép esetében a vezeték mellett a keresztnevet is kérve tőletek.

Hajtás után fáradjatok és töprengjetek!

3,14, vagyis nagyjából - ennyi gól van a meccseinken átlagosan, és ezzel minket érdemes egyedül nézni itthon, ha valakit a játék lényege érdekel, ráadásul úgy gondolja, az éppen a gól. Érdekesség, hogy a vonatkozó listán második ETO-val 0-0-t játszottunk, a tizenegyedik Kaposvárral 5-3-at, és még a csontutolsó Diósgyőrrel is 2-1-et, szinte megduplázva a gólszámukat.

Kilenc meccsünk (a tizennégyből) volt legalább háromgólos, amit rajtunk kívül csak az MTK mondhat el magáról, viszont szégyenszemre becsúszott egy gólnélküli, ami viszont a Kecsónak még mindig nem, de szerintem nekik a történetük során talán sosem.

Jó tudni, hogy olasz edzőnk van, és jó tudni, hogy az olaszfocis sztereotípiák csak Olaszországban működnek, mert itthon mi lőttük a második legtöbb gólt eddig ebben a bajnokságban, de azt sem szabad feledni, a kiesésgyanús Eger és Siófok után, a szintén halovány, de azért mindket valahogy elpicsázó Pápával holtversenyben mi is kaptuk a legtöbbet. (A góljainkat amúgy megnézhetitek saját csatornánkon.)

(forrás: soccerway)

Bizony, kedvező összképet írok, azonban, hogy véletlenül se vádolhasson senki azzal, hogy "ha győzünk minden szép, ha kikapunk csak gyalázkodik ez az RW", azért hozzáteszem azt, amit a beszámolóban már pedzegettem: nem sok hiányzott, hogy másként alakuljanak a dolgok. Érthetetlen torpanásunk-bealvásunk a második 45 perc középső perc-dekádjaiban majdnem fájdalmas véget ért, de szerencsére a fordulópontokból mi jöttünk ki jól - btw mi csináltuk meg a fordulópontokat. Posztonkénti, szokásos értékelésünk a hajtás után.

Nem sok jóslatom jött be tegnap -egyet leszámítva-, tegyük hozzá: szerencsére! Ugyan nehéz meccstől és Eger-sikertől tartottam, a veszélyfaktorokból csak az "exünk megint bizonyít ellenünk" tétel vált valóra, de Norbi gólját még én is megtapsoltam. Viszont eredményileg szó sem volt itt vereségről, sőt! Ami a körítést illeti, hát a nagy betervezett Pivózás is hamvába holt, hisz a meccs előtt még nem volt nyitva, utána viszont túlzsúfolt volt a jeles műintézmény, így kora délután a Bohemiában, este pedig a Wesselényis testvércsapszéken folyt korsóinkba a míves főzetek sora. Végülis egy jó pénteket zártunk, szürreál-elemekkel. Még sok ilyet kérünk.

Az megvan, hogy 1552-ben Dobó István és lelkesen védekező honvédei visszaverik a nyomasztó mezőnyfölényben támadó I. Szulejmán török szövetségi szultán seregeit? Az első félidőt még kihúzták valahogy, a másodikban a mezőnymunka dominált, de a hosszabbításban, egész pontosan 1596-ban a vendégeknek mégis sikerül bevenni a kapujukat, és megtartani az előnyt egészen II. Szulejmánig, aki az osztrák légiósok becserélésére válaszul csavar egyet a taktikáján, és visszavonul a saját térfelére bekkelni.

...szóval az van, hogy amikor nyáron megláttam a sorsolásunkat, hogy ősszel, november elején jön az Eger, azazhogy mi megyünk, megmondom őszintén, ezt a túrát vártam legjobban azóta az évben. Eger... gyerekkori emlékek ütős földrajzverseny döntőkkel, gimis és egyetemi memoár-fejezetek a címben jelzett völgybeli borokkal (már ha írnék memoárokat), merlot csillog a poharakban, kommersz tudom, de sokszor a kommersz is jó, főleg ha elsőre próbálod, Dobó tér, izgalmas utcácskák, jósörözős blokkháznegyedek a Csebokszári környékén, kirándulások a Mátrában, camera obscura a Líceum tetején, kis magyar Da Vinci kód feelin' (amit ugye Pierrot meg is lovagolt az emlékezetes gyűrűs játékával)... most pedig kocsiba be, Öccs az anyósülésre, a nemnormális Hanta-Lovi duó a hátsóra, + babar és a gépe, lehúzunk egy nappal előbb, fürdő, bor, másnap megcsapjuk a hazaiakat a hangulatos stadionjukban, egy ritka tré meccsen 2:0-ra és gyerünk haza. Ehhez képest holnap a Fáy utcában támasztjuk délután a korlátot. De legalább a Pivo közel van. Beharang.

Játékos kedvű olvasóink számára ismét itt a lehetőség a megmérettetésre! Bár még papparam kollegának is tartozunk a DVTK-Honvéd DVD-vel, ami miatt már ég az orcánk, de ha minden jól megy, az utolsó fordulóig ennek átadását is megpróbáljuk abszolválni, most viszont indítunk egy 5 fordulóból álló kört, s aki a végén diadalmaskodik, egy kispesti gólok (kb 1987-2005 közötti érából) armadáját tartalmazó DVD tulajdonosa lehet. A szabályok egyszerűek: aki először nyomja be a legtöbb jó megfejtést kommentként, azé a fordulógyőzelem, s aki ilyenből a legtöbbet szerzi 5 forduló során azé az említett díj. Persze ha az eddigi jutalomkiosztási hatékonyságunkat nézzük, húzhatjátok a szátokat joggal, de hioggyétek el, csak időválságban szenvedünk. És most be is fejezem a picsogást. 

Eredetileg a bajnoki rajtra terveztük, de megcsúsztunk vele, hogy majd a válogatott miatti szünetben meglegyen, végül mégis egy hónapra rá, a szülinapra készült el. Hiába volt meg minden hozzá már hónapokkal ezelőtt, a tartalom fontosabb, mint a külcsín, így ha időnk engedte, akkor inkább írtunk, mintsem a kinézettel játszottunk. Csak most, szépen csendben váltottunk, ami nem is igazán váltás, nevezzük inkább ráncfelvarrásnak, frissítésnek. Sőt, akik követték a kapcsolt videóoldalunkat, azok számára a képi elemek még különösebb újdonságot se nagyon hoznak.

A fejléc eddig bevált alapgondolata megmaradt, legendák, címerek, mez, de fontos, hogy az új kevésbé élénk, jobban belesimul a képernyőnkbe. A szövegek betűtípusa viszont nagyot változott, a jobb olvashatóság kedvéért áttértünk a Google-féle Open Sans készletre. Az 1909foto.hu-nak köszönhetően eddig is remek meccsképekkel operálhattunk a posztokban, ezért érdemesnek tűnt megnövelni a szélességüket, hogy a képeket még jobb minőségben, még nagyobb méretben tudjuk betoldani. A 490 pixelről 580-ra váltás százalékban is jelentős előrelépés. Minden más csak kicsit lett más, de nem állunk meg, a többi újdonság bevezetése az elkövetkező hetekben érkezget majd szakaszosan és folyamatosan.

Fejléc @ 2010/11

Fejléc @ 2011/12