A tegnapi bajnokfricskázással lezárult az idei tavaszunk legnehezebb időszaka. Bár a legtöbben elsősorban a fehérvári tévégyári proletárok fiesztájának elodázását ünnepeltük a csörte után (talán még most is a pályánkon rohangásznának az örömittas, vagy simán ittas vidisták, ha kicsúszik a kezünkből a meccs), még fontosabb, hogy a megszerzett egy ponttal matematikailag is biztosítottuk a helyünket a jövő évi Bohócliga I. indulói között.
A tegnapi bajnokfricskázással lezárult az idei tavaszunk legnehezebb időszaka. Bár a legtöbben elsősorban a fehérvári tévégyári proletárok fiesztájának elodázását ünnepeltük a csörte után (talán még most is a pályánkon rohangásznának az örömittas, vagy simán ittas vidisták, ha kicsúszik a kezünkből a meccs), még fontosabb, hogy a megszerzett egy ponttal matematikailag is biztosítottuk a helyünket a jövő évi Bohócliga I. indulói között.
Sikerül az a - valóban erőn felüli - hőstett, amelyről bő egy hónappal ezelőtt, a ZTE elleni vereség után álmodni sem mert volna a mezei blogger, vagy szurker. Akkor mindössze két pontra voltunk a kiesőzónától, az alvó ördög vasvillájának hegye bizony erőteljesen kezdte kapirgálni a hátsó felünket. Eztán megmutattuk, hogy – szegény Véber Gyurkáékkal ellentétben – nekünk vannak győztes mentalitású labdarúgóink, sőt – mint az elmúlt százkét évben kiderült - győztes mentalitású klub vagyunk: az utóbbi hat forduló nso-s formatabelláját 4-1-1-es mérleggel vezetjük, ami nem kis bravúr a ZTE-meccs után a klubon belül uralkodó hangulat tudatában.
A bentmaradás tehát zsebben, mostantól csupán sörmeccsek következnek – gondolnánk – azonban korántsem ez a helyzet. A bajnoki élmenők (Paks, Kaposvár, Vidi) ellen hazai pályán megszerzett hét pont után most a sörtabella bezzegcsapataival mérjük össze erőnket. Szerdán és szombaton a Győr, illetve az Újpest lesz az ellenfél, nagy bánatunkra mindkét együttes több mint tízezer palacknyi/doboznyi/korsónyi Borsodival előz meg minket (a pályán reméljük, fordított lesz a helyzet).
A zárófordulós aranyparti kiruccanás után pedig ismét jön a jól megérdemelt pihenés, amely számunkra egy rakat távozót és – remélhetőleg – kevés, de annál pengésebb érkezőt tartogat. Bajner Bálint menesztésével már a héten megkezdődött feleslegesnek bizonyult játékosok Kispestről való evakuálása, és a proszessz nem fog egykönnyen leállni.
„Megtaláltuk azt a tíz-tizenkét embert, akire számíthatunk, a mögöttük lévők fiatalok, vagy olyanok, akik később nem biztos, hogy a csapatnál lesznek” – nyilatkozta mesterünk, Supka Attila tegnap este a sajtótájékoztató után riporterünknek. Az biztosnak tűnik, hogy a másodosztálytól nagy valószínűséggel könnyes búcsút vevő második csapat „fizetős játékosai” – például Haruna, Diallo, vagy a jó öreg Kincses Péter – veszik a kalapjukat, és az is biztosnak tűnik, hogy az első csapatban az utóbbi időben már egyre kevesebb szerepet kapó, a szakmai stábbal nem éppen kifogástalan kapcsolatot ápoló Sadjo baba is új klub után nézhet.
A Rufino-Rouani-Bright-Fieber kvartettért nemigen fáj(na) a szívünk, sőt esetleges távozásukkal hevesebb vérmérsékletű szimpatizánsaink meg is spórolhatnának idényenként néhány doboz nyugtatót. Valószínűleg az epizodista, ugyanakkor – stábunk meglátása szerint – a poéngyáros dumagép szerepében tetszelgő Tomislav Labudovicot sem marasztalják Kispesten, hiszen a Siófokon kölcsönben lévő Novák Alexisz kész a visszatérésre.
„Már elindult az a folyamat az elmúlt időszakban, amikor keressük azokat a játékosokat, akikkel ki tudjuk egészíteni a csapatot, vagy akik meghatározók lehetnek, versenyhelyzetet teremthetnek” – jelezte Supka, korábban pedig azt is megszellőztette, hogy ezúttal a magyar piacon próbál használható spílereket találni. Az újakon kívül Ivancsics esetleges leigazolásával, valamint az akadémistáknak felajánlott profi szerződésekkel (a múlt héten állítólag négy fiatal már aláírta kontraktusát) lehetne bővíteni a keretet. Reméljük sikerül a frissítés, és az őszt egy leheletnyivel erősebb csapattal kezdhetjük.
