Igen, ne szépítsük, az van, hogy a mezek mindig is érdekeltek, a jobbak elvarázsoltak, a gyengébbek elkeserítettek, de egyet nem tett egyik sem: hidegen sosem hagytak. A mez egy olyan körítés, mint az zenei albumoknál a borítók, a bookletek: nem a leglényegesebb alkotóelem, de ha egy jó műhöz szép külcsín dukál, az sokat dob az alapanyagon is, és bár fércműből nem csinál atom-alapművet, azért mégiscsak turbósítja az added value-t.

No hát, egy nagyobb lélegzetvételű poszttal is készülnék,a tárgykörben, ez még csak a bevezető, hogy aztán a napokban belecsapjunk a vörös paradicsomból és fekete paprikából (van ilyen, kérdezzék csak a paprikatermesztésre posszant chili- és jabanero-fan Doki barátomat) készülő lecsóba... de előtte egy kis bevezető arról, miért is fontos nekem a mez.

Igen, ne szépítsük, az van, hogy a mezek mindig is érdekeltek, a jobbak elvarázsoltak, a gyengébbek elkeserítettek, de egyet nem tett egyik sem: hidegen sosem hagytak. A mez egy olyan körítés, mint az zenei albumoknál a borítók, a bookletek: nem a leglényegesebb alkotóelem, de ha egy jó műhöz szép külcsín dukál, az sokat dob az alapanyagon is, és bár fércműből nem csinál atom-alapművet, azért mégiscsak turbósítja az added value-t.

No hát, egy nagyobb lélegzetvételű poszttal is készülnék,a tárgykörben, ez még csak a bevezető, hogy aztán a napokban belecsapjunk a vörös paradicsomból és fekete paprikából (van ilyen, kérdezzék csak a paprikatermesztésre posszant chili- és jabanero-fan Doki barátomat) készülő lecsóba... de előtte egy kis bevezető arról, miért is fontos nekem a mez.

Mezekről már sokan írtak és sokat, a népsporton is van ennek a témának saját blogja. Akkor most hogy, miért, minek...? CSAK. Mert szeretem a témát, érdekel, és személyes nézőponttal átitatva a kérdést azért csak kijön egy poszt. Sőt, kettő.

Sokáig pedig nem volt mezem. Toltam a klasszik 1994 körüli kötött Kispest-sálban, és kész. Ennyi. Aztán 2003, kiesés, összeomlás (erről bővebben majd a visszaemlékező sorozat közelgő részében), és Öcsémtől megkaptam a saját nevemmel feliratozva a Wilkinsonos kiesőmezt... kétszeresen is azt hittem, hogy besírok az átadáskor... Igen, azt a mezt, csoda, hogy ezért az máig nagy kedvenc? Igen, csoda, és igen, érthető is. Ez a mezem amúgy már inkább rózsaszín, mint piros, megjárt velem sok-sok meccset és sok-sok pályát is, át lett izzadva ezerszer is, lőttem benne nagy gólt  is és bakot is.

Gigerli egy hombár vagyok, ezt mondogatják a barátok gyakran, amire én mindig felháborodok pedig igaz. Focipályán ez nagyon is kijön: szeretem ha peckes a dressz amiben nagy délcegen kivonulok a műfüvesre hétfőnként, az óbudai linóleumra szerdánként és az őrmezői műanyagra vasárnaponként. Aki emiatt egy paradicsommadárnak bélyegez, sajnos el kell ismerjem, van némi igaza, aki pedig vigyorogva azzal vádol hogy a speckó szerelésekkel a focitudás hiányát fedném el sajna az sem jár távol az igazságtól. De hát helyiérdekű Bojtorlaciként is lehet jókat játszani és az említett napokon ezzel nincs is gond.

Baráti foci, mez, oké. Mióta elhagytam az egyetemet és van saját kereset is, nyilván sűrűsödött azon alkalmak száma, mikor is új dzsörzé kerül a fogyasztói  kosárba. Szóval már van egy jó széles garnitúra - de a klubszíneit tekintve e mezeknek bizony kicsi a változatosság. Van egy, a 30 éves szülinapra kapott eredeti vintage Juve away 1995-ből még Danone hirdetéssel, ezt a  jóbarátoktól kaptam, a saját beszerzések viszont csak Kispesti fölsők. Kizárólag.

Hogy mi van e mögött azt nagyon nem kell részletezni, aki olvas minket, az úgyis tudja és látja a posztjaimból hogy végletesen bele vagyok makkanva a kispesti sorompó túloldalán lokalizálódó klubba - ez egy örök szerelem. Örök, mert megélt már kríziseket, nehéz éveket de megcsalás sosem történt és a külföldön tartott barátnők felé is egyre ritkábban kacsintgatok az évek során, a legjobb mégiscsak a vörös-fekete ara által összedobott nagy mocskos wekerlei pincepörkölt!

No és persze ott van az az indokocska is, hogyha már gigerliskedünk, peckeskedünk a pályán, beöltözünk abba a remek mezkollekcióba, ha már egy fekete, márkában is stimmelő gatyát is megreszkírozunk a 2009-es kupagyőztes mez mellé, ... és aztán a pályán vagy a jorky-ketrecben az első luft után esik le az ellenfélnek, hogy na, ez is edzések és gyakorlás helyett csak a tükör előtt álldogált otthon, na de itt a lényeg, hogy egy Bayern, vagy Juve mezben azért ez valódi égés, viszont az elmúlt évek alapján sajnos a Honvéd dresszemben ez már nem vált ki akkora közröhejt, játsszak akár egy panellakótelepi betonoson vagy a haverokkal valamelyik jorkykupán.

Szóval mez. Nem a dolgok veleje, de a sava-borsa mindenképp. Hamarosan jövünk a privát után a tényleges mezsztorival, elsődlegesen - szokásom szerint - az 1990 óta datálódó RW-időszakra koncentrálva de igyekszünk visszanézni a régebbi korokra is - a pontos napot még nem ígérem, mert zárás a melóban, ajándékvásárlás, miazmás, de igyekszünk.

Addig is mindenki porolja le a fogason lógó Gösseres/EPSON-os/AXE-os trikóját...

Fotók: comparestoreprices.co.uk és u-szeged.hu.