...a srácok, és az ember ül a monitor előtt, szabira augusztusig esély sincs, és lehet a keret meggyengülve a tavalyihoz képest, lehet felemás az edzőmeccseken látott kép, lehet hogy az új igazolások "ugrás az ismeretlenbe" jelleget öltenek, akkor is legszívesebben utazna az egyszeri szurker a csapat után.

Szóval elindultak a srácok, az alábbi kerettel, ahogy a klubhonlap is beszámol erről.

Kemenes Szabolcs, Czuczi Márton kapusok. Aleksandar Ignjatovic, Debreceni András, Baráth Botond, Vernes Richárd, Délczeg Gergely, Remes Sebastian, Marco Vidovic, Nagy Krisztián, Ivancsics Gellért, Drissa Diarra, Ivan Lovric, Hidi Patrik, Herve Tchami, Czár Richárd, Diaby Souleymane és Johnson Marshal mezőnyjátékosok.

A magam részéről ezek alapján egy

Kemenes - Lovrics, Debreceni, Ignjatovic, Vidovic - Marshal, Hidi - Ivancsics, Tchami, Vernes - Délczeg

kezdőt saccolok, aztán meglátjuk, mi lesz. Szívem szerint a Nagy gyereket is bevetném, kérdés, nem remegnének-e meg a lábak... Nagy talány ez a párharc és az egész év is, reméljük a csapat jól veszi az első akadályt, ami nem lesz könnyű.

Szorítunk nekik.

Lehet, hogy talent programunkba is hozunk 1-2 nagyon fiatal játékost Magyarországról vagy külföldről, akik később akár az első csapat tagjai is lehetnének. Rájuk ebben a szezonban természetesen még nem számítanánk kezdőként" – írja George F. Hemingway pepsifoci.hu-n vezetett blogjának legfrissebb bejegyzésében.

Talent program, vagyis tehetségekkel foglalkozás. Gondoljuk egy amolyan párhuzamos szelekciós mechanizmust kell elképzelnünk, ahová úgy érkeznek játékosok, hogy nem az akadémiai korosztályokba, de nem is a nagycsapatba, hanem csak Kispestre. Itt készülnek, és egyszer majd elválik, szükségét érezzük-e annak, hogy maradjanak.

Legutóbbi kibeszélőnk óta eltelt két hét, ami főleg az albániai nemzetközi kupakötelezettség jegyében. Most, hogy így magyartalanul, de lényegét tekintve helyesen felcsaptam az idén nyári második hasonszőrű posztunkat, elkezdek pontbaszedni.

A világversenyek rendezéseinek sajátosságaiból adódóan minden páros év június hónapjának végére három részre szakad Európa futballszerető társadalma: az első csoportba azok a nemzetek tartoznak, amelyek az aktuális világversenyek hajráján rágják tövig a körmüket, a másodikba azok, amelyeknek vitézei rövidebb lefolyású lebőgéssel tudták le az aktuális seregszemlét, a harmadikba pedig azok, amelyek EB/VB-részvétel hiányában elsősorban a június második felében esedékes eurokupa-sorsolásokra összpontosítanak. Az obligát módon a harmadik csoportban állomásozó Bohócliga-fanatikok számára jó hír, hogy az elmúlt években igen trendinek bizonyult Kazahsztán után ezúttal albán relációban nyílik lehetőség elmélyíteni a népek közötti sportbarátságot. A Kenesei Zoli által is igen kedvelt ország hozzánk hasonlóan csendes szemlélői státuszban éli meg ezeket a júniusokat, a különbség csak annyi, hogy a szkipetár kollégáknak a régmúlt homályba vésző dicsőségén sem kell tűnődniük, mint Hegyi Ivánnak, mikor Jairzinho helyett véletlenül egy Farkas János-felvételt rak be a videolejátszóba. A Honvéd ellenfeleit mantrázó (remélhetőleg folytatásos) sorozatunk első kiadásában Vlorë városában poroszkálunk.

Elméletileg délután egykor kezdik húzogatni a neveket, hogy kiderüljön, kit kell legyőznünk elsőként, ha ott szeretnénk lenni jövő májusban az Európa Liga amszterdami döntőjében. Élőben itt nézhető, mi pedig próbálunk majd ezt  a posztot frissítgetni folyamatosan.

A ma szerződtetett öt spíler között találjuk a francia-mali kettős állampolágrságú Mamadou Diakitét. A szűrőként is bevethető, külsőre a Danipaci és Alfi közti tartományba eső Akassou- és Marshal-utód saját honlappal rendelkezik (Flavio Beck Junior óta nem láttunk ilyet), belgiumi fotóit remek aláfestőzenével, a Forever Young rapváltozatával tárja az oldal látogatói elé. Itt érhető el a galéria, reméljük, mindenki úgy meghatódik, mint mi.

Azt már meg sem kérdezzük, mit szóltok a biztató szívível rendelkező délszláv hústoronyhoz, az újabb brásziléróhoz vagy a mali srácokhoz, hisz általában enélkül is telekommentelitek a rendelkezésre álló felületeket a blogon. Most is buzdítunk mindenkit erre.

Igen, eltűntünk kicsit, és igen, sajnáljuk. Negyedik hely, teljes csere előtt álló csapat, új edző, szerdán indult felkészülés, szóval lenne miről írni, ha lenne rá időnk és kapacitásunk. Szegény RW, ahogy szokta volt rendszeresen emlegetni, öltönyös yuppieként sajátos (szopó)rollerrel közlekedik a munkahelyváltás után, Babar vizsgázgat, Hanta pedig minden más, és még a gépe is meghalt a nagy hajtásban. Annyi remény azért van, hogy tegnap óta utóbbi (vagyis én) a Balatonon tengeti a napjait egy ideig, és ha ideje engedi, vagy nem gyárt éppen hajót, akkor mindenképp posztot fog írni a csobbanások közötti pillanatokban. (Innen is elnézést az irodákban, munkahelyeken, városokban maradt tömegeknek!)

Egy kibeszélőt azért kidobunk most, hogy legalább legyen hol és miről diskurálni, ha úgy adódna. A kibeszélő amúgy rendszeres valami lesz a közeljövőben, ha az időzavarunk továbbra sem múlik, illetve akuttá válik, ahogy azt a kedves Rajháty doktornénitől hallottam még társadalombiztosított időszakomban.

Egy mea culpázással (copyright by Komora Imre bá) kezdeném hosszú idő utáni első posztom. Anno, mikor még csak virtuálisan, azaz úgy ismertem Hantát, hogy ő a 'biztos lelke, asszem 1 év tömény (és magányos) posztolás után beírta, hogy kezd besokallni a Balcsipart mellett, most egy ideig nem garantál napi 1 posztot. Mondtam magamnak: ahelyett, hogy örülne az arc, hogy blogolhat, hát mit hisztiz'? Nos erre jött az idei tavaszvég, új melóhellyel, orbitális álarcokkal, naponta jövő teljesíthetetlen határidőkkel, és lassan már idegszanatóriumok címeit kell nézegetnem titkon... helyzetem ráadásul a KLUB körüli történések sem könnyítik. Ami a gondolataim kellene elterelje, ami ki kéne kapcsoljon az inkább tovább keserít.  Ennyit bevezetőnek, hogy tudjátok, Hanta nem maradt (még) egyedül, azért itt vagyok én is (bár ha így folytatódnak a következő munkahetek, ki tudja meddig), és most hogy van hihetetlen mód egy lyukasórám, összegzek is egy gyorsat. 2011/12, by RW, highs&lows, ahogy a blog sörsznob és űberpesszimista posztírója látta...

V. Bencétől kaptuk imént ezt a képet, és mindenképp úgy éreztük, ki kell tennünk, mert egyrész piros-fekete, másrészt Bozsik-Puskás, harmadrészt Kispest, és legfőképpen mert tag, és Pécsett lett elhelyezve a vendégszektorban.

Amennyiben neked is van olyan képed, amin hasonló módon felcímkézett valami (stadion, városnév-tábla, utcatábla, Bede Ferenc vagy bármi) lett megörökítve, akkor feltétlen dobd át címünkre (csak.nepsport@gmail.com), hogy kirakhassunk egy remek kis galériát, hiszen: Kispest mindenhol!