Kapcsolódva délelőtti posztunkhoz, legeneráltunk egy olyan tabellát, ami a tavaszi meccsekből van számítva. Mármint azokból a tavasziakból, amiket valóban tavasszal, a téli szünetre jellemző játékoskeringő utáni bajnoki szakaszban rendeztek.

Ilyen is régen nem volt. Illetve olyan volt, amikor számolgatni kényszerültünk egy-egy bajnokság végéhez közeledve, de akkor az úgy szólt, hogy mennyi és hány pont kell még a bennmaradáshoz. Helyezésről, pláne nemzetközi kupás helyről mifelénk régen nincs szó, korábban meg nem számolgattunk, mert csak az volt a kérdés, hogy hány pontot verünk a másodikra.

A helyzet új, de megbírkózunk vele. 1995 után újra élcsapatnak számítanánk, ha valaki ránéz a tabellára, és mondjuk a szeme nem járja végig a teljes sort, hogy kiderüljön, az élcsapat ebben az értelmezésben nem más, mint a legszerencsésebb középcsapat.

Fontos ez a negyedik hely egyáltalán? Igen! Egy klubnak, különösen egy Kispestnek nem lehet soha más a célja, mint a dobogóért harcolni, vagy legalább annyi csapatot megelőzni, amennyit csak tud.

Megérdemelnénk a negyedik helyet? Igen! A bajnoki rendszerű tornáknak az a lényege, hogy a résztvevők gyűjtögetik sorra a pontokat, majd év végén ezeket a pontokat összeadják, és akinek több van, az nyert. Ebből következik, hogy ha legalább annyi, vagy több pontot gyűjtöttünk, mint más csapatok, akkor érdemeink elismerése mellett valahányadikak leszünk. Például negyedikek.

De az utolsó négy fordulóban csak egy döntetlenünk van, háromszor kikaptunk. És? Előtte meg 25 fordulóból behúztunk 12-őt, döntetlenre adtunk hatot, vagyis csak hétszer kaptunk ki. Ráadásul ezekre a fordulókra (bajnoki hajrá) a többi közvetlen vetélytárs sem lehet büszke, ha ez számítana bármit is. A Paks ötöt kapott Szombathelyen, a Kecsó kikapott Pápán, a Diósgyőr pedig a sírból hoza vissza a sanszát épp ellenünk.

Szóval számolhatunk nyugodtan.

Interjú Supka Attilával: védelmi hibákról, előrejátékról, a még mindig megszerezhető negyedik helyről. Mától minden a Pécsről szól.

Valaki biztosan búcsúzni fog, a kérdés inkább az, minket ez a várható tényszerűség mennyire vág majd földhöz? Ki lesz az, akiért sírni fogunk, ki az akiért nem, és ki az, akiről majd utólag fedezzük fel, mekkora értékünk is volt. Valamint Bozsó.

Hazai idényzáró következik, hogy még egyszer együtt lássuk őket, sőt, a taps is kijár, hiszen az elmúlt másfél évtized legjobb bajnoki helyezése lóg a levegőben.

Behari a Balaton mellől.

A poszt áthelyezve ide.

Hosszú, zsúfolt és fura hétvégén vagyok túl, melyet megkoronázott csapatunk tegnap esti "hogyan veszítsük el a negyedik helyet" roadshow-jának ezúttal diósgyőri állomása. Amikor tegnap reggel felkeltem, úgy festett a helyzet: szarul vagyok, a hangom féli elment, van egy csomó munkahelyi meló, amit meg kéne csinálnom, de meccs is jó lenne persze, menni kéne, meg hát hívott egy régi jóbarát is, aki most épp miskolci lakosként Diósgyőrött tolja a létet kis családjával, de máig szívesen emlékszik az évi 1 Bozsik-beli látogatásaira még az egyetemi éveinkből. Ő nem Honvédos ugyan, de élvezi a meccshangulatot, és a Kispesttel miattam valahogy szimpatizál, hát most helyi lakosként már a Dióssal is, szóval hívott, hogy menjek le Miskolcra, aludjak is ott, meccseljünk együtt, s a találkozó után afféle derék sörsznobokként meglátogatjuk hazai kézműves sörfőzés egyik fellegvár-szerűségét, a Gyertyánost egy jó tökmagos seritalért, aztán házipálesz, vacsora, majd reggel haza. De akkor mikor melózok? Ekkor jött a remek ötlet: szakítva az autós hagyománnyal, legyen ez egy retro út, megyek vonattal, 2 óra az út le és reggel haza, laptopon melózás oda és vissza, és reggel úgy eshetek be a kollégák elé, hogy minden kész, aminek kész kell lenni. Közben a csapat behúzza a 3 vagy az 1 pontot, és valamelyest feledjük az elmúlt hetek gázos dolgait. (Valamelyest...). Jó forgatókönyv, nem?

Természetesen k....ra nem így történt.

Diósgyőr - Bp. Honvéd 2-6

gól: Tisza (2) illetve Vécsei (3), Délczeg (2) Németh

ehelyett:

Nem tudom mi van velem, megszállta a lelkem egy-egy Sinkovics- illetve Malonyai orcát formázó cherub, vagy nem is értem, de merengő hangulat telepedett rám, és a merengő hangulat sokszor posztot szül. Nézzétek el.

Paksra autóztunk vagy Paksról jöttünk hazafele, már nem is tudom, de akkor vetődött fel köztünk az Ady Endre úti játszóterek, dühöngők problematikája. Hogy míg 10-20 éve (inkább 20) ha jött (a jellemzően) szombati meccsnap, hát nekünk családilag a legközelebbi, Corvin körúti megálló helyett sokszor a Határ útig kellet zarándokolni, hogy egyáltalán felférjünk, és bizony az Adyn végigzötykölődve a kopott UV-ken, hát csak a kiürült betonplaccokat láttuk, a kézilabdakapuk szomorúan sóhajtoztak, mert nem volt közönségük ezekben az órákban... minden kispesti panelsrác, wekerlei arc vagy kertvárosi labdaművész igyekezett a Bozsik felé, a Legnagyobb Királyt, a Cs-betűs védelmet, Bélát, a Pilukat (Vincze, Hamar) meg Durcit nézni. Később Pirit, Barit meg a lengyelt. A villamoson levegőt alig lehetett kapni, pedig jó időben a korhadt keretű ablakok üvegei is letekerésre kerültek. Én meg szorongattam Fater kezét, nehogy elsodródjak a tömeggel leszálláskor.

A hajtás után minden különösebb kommentár nélkül eredetiben közöljük az MLSZ és a Szurkolói Iroda között május 3-án létrejött megállapodást. A blog működésére nézve a 7-9. pontok lehetnek érdekesek, amelyek megerősítik az MLSZ márciusban bevezetett sajtórendjének azon látens/látható szándékát, hogy a labdarúgás népszerűsítésére, a labdarúgó eseményekről való tudósításra nem csak a hivatalos médiumok képviselői, hanem az általuk amatőrnek nevezett egyéb fórumok (szurkolói oldalak, blogok) is jogosultak. (Természetesen a klubok önkényes megoldásai továbbra is élhetnek, de talán pont egy ilyen megállapodás kell(ett) ahhoz, hogy felszínre kerüljenek az egyes helyeken még jelenlévő visszásságok.)

Fagyi egy felesleges és egy szükséges taktikai faulttal begyűjtött kétsárgás pirosa miatt kihagyja a vasárnapi diósgyőri derbit. Dél állítólag sérült, Tchami büntetést kap a mestertől (meccskihagyás?), Hadzic úgy tűnik körön kívül, Bobál pedig szintén és állítólag begyűjtött egy sérülést a Rákóczi ellen. Vidovic már most sem játszott (sérülés), Czár meccshiányos, Vernes visszatért a második kerethez, szóval brutálisan beszűkült az amúgy sem bő keret. Ezért tartjuk fontosnak kicsit ránézni a laphelyzetre, hiszen hamár szegényember, akkor az ág is húzzon.