Mint azt talán néhányan már észrevettétek, a mai nappal lecseréltük az eddig használt kommentrendszert, és átváltottunk a disqus által üzemeltett megoldásra. A váltást csak részben szülte a kényszer, az igazság inkább ahhoz áll közel, hogy így egy jóval kényelmesebb, nagyobb tudású, bár elsőre talán szokatlannak tűnő felülettel gazdagodhatott az oldal.

Friss, ropogós hír, hogy Kemenes Szabi három évvel hosszabbított Kispesten! Andrusch és Vezér Ádi után egy újabb korszakos kapusunk lehet, ráadásul a jobbfajta minőségből.

Köszi, Szabi. Szeretünk.

Összesen 16 perc 18 másodpercet volt nálunk a labda Pakson. Vagyis alig öt birtokolt percenként rúgtunk egy gólt. Vállalható? Az.

Eközben a Paks 31 percen át dajkálgatta (helyesen persze az eközben épp mi voltunk, ha a viszonyokat tisztába szeretnénk tenni), szinte percenként lőttek, de a kaput csak négyszer találták el. Mi minden második percünkben. Hatékonyság? Igen, az.

Ezek voltak a szép dolgok. Azonban ha egy kicsit belesünk az adatok mögé, akkor komoly furcsaságokat fogunk találni, és előjön a kérdés: vajon tényleg hol fogtuk meg a Paksot?

Ez most iszonyatosan kellett.

A Videoton nem volt jobb nálunk néggyel, ellenben lőtt négy csodálatos gólt. Kiskokóét én is megtapsoltam. A Paksnál mi sem voltunk jobbak hárommal, mégis lőttünk három szép gólt - négy, legfeljebb öt valamirevaló helyzetből.

Ilyen a futball.

Hogy is mondja vérfarkas anyablogunk aktuális beharangozójában? Idézem:

Paks-Honvéd: Az előző forduló kétszámjegyű hazai győzelmet sejtet, de amilyen jó idegenben a Kispest, olyan harmatos otthon a Paks. Az egy kör alatt három csapat által beelőzött kispestieknek kell a pont. 1-1

Vérfarkas barátunk amúgy hatalmas tudora a Bohócligának, sosem rest, minden hétvégén megnézi az összes meccset. Van neki rá egy módszere, ami úgy hangzik, hogy rögzíti valami géppel, majd két-, három-, vagy többszörös sebességgel átpörgeti mindet. Vérfarkas számára a magyar futball egy pörgő dolog, az általa így elhasznált 90 perces időkeretre pedig csaknem annyi gól esik, mint egy közepesen vállalható kézimeccsre. Irigyei vagyunk valahol.

Ezennel teszek egy ünnepélyes fogadalmat - többet nem optimistáskodok. Ha nagy ritkán elkap a pozitív hév, rendre ez történik. Persze ha félretesszük a magyaros, mindig átesünk a ló túlsó oldalára-értékítéletet, józan fejjel inkább azt írhatjuk a tegnapról: csak érvényesült a papírforma, bármennyire is utáljuk ezt leírni. Ráadásul Rossi értékelése ("az első fél órában partnerek voltunk") nem is a szokásos magyaredzős maszatolás, tényleg igaza van. Csak míg nálunk a laza Lanza elszórakozta, Diaby pedig szintúgy rontotta a helyzeteit, addig odaát az igényesebb futballkultúrákból ideszakadt minőségibb arcok lába nem remegett meg, ha sarkot kilőni/pókhálózni/kapust átemelni kellett nekik. Ez van, ennyivel jobbak - ettől még ha teljes a keretünk, és jön a kért 120%, akármi is lehetett volna. Csak most nem lett.

ez bizony nehéz március lesz.

Flúgos futam? Igen! Jobb ötletem nincs, mivel adjam el az olvasóknak, de méginkább magamnak azt, hogy érdemes izgulni egyáltalán a holnapi meccs miatt. Minden előjel (na jó, majdnem minden) ellenünk szól, és még Hanta Győr elleni kedvcsinálójánál is nehezebbnek érzem a mostani hangulatkeltést.  De akárhogy is, ma még én sem tudok rosszkedvűen vereség-előrejelző invokációt fellőni ide: itt a tavasz, a nap ontja ébresztő sugarait, Wekerle boldogan fürdik a fényben, a főtéri kisközértben a Soproni 1895 hívogatóan nyújtózik ki feléd a polcokról, ilyenkor imádom a telepet, minden ébredezik, jön a nagy természet-röneszansz, és mivel wekerlei tavasz nálam mindig = Kispest-Honvéd tavasz, így a pozitív ingerenciák elborítják most is az agyam, és nem tudom hogy, nem tudom miként, de holnap győzünk. Vagy legalábbis nem kapunk ki. Vagy ha mégis, most az sem érdekel. Itt a tavasz!

...a fenti kitétel akár a recens taktikánk plasztikus lefestése is lehetne, most mégsem erről lesz szó. Vasárnap tényleg elindul a szezon, most már nem ligakupa-bohóckodás, és nem "csak" Magyar Kupa, bármennyire is megtanultuk az utóbbi években, hogy az MNK, ha valakiknek, hát nekünk, a specialistáknak nem "csak". Más kérdés, persze, hogy specializmusunk lassan a ködbe vész, az utóbbi évek sorsolásai (Morales-DVSC, Supi-Vidi) vagy a saját önsorosrontásunk (Szigetszentmiklós elleni csepeli tragikomédia) eredményeként... No de vissza a lényegre, vasárnap rajt, most már igaziból, az idő is kicsit tavaszibb, mint egy hete, szóval ahogy Puhl mondta anno a millenium idején sajátosan hevesi tájszólásával, az emlékezetes Tippmix-reklámban: "kezdődhet a játék".

Kikérjük magunknak, hogy Alcibiade, Vernes, Baráth Botond egyáltalán a pályán maradhatott, hogy Rossit senki sem volt hajlandó elküldeni a kispadtól, hogy nem ürítették ki a vendégszektort, hogy nem büntették meg parkolóőrök a Honvéd csapatbuszát!

Kikérjük magunknak, hogy megkaptuk az egyenlő feltételeket, hogy a két kapura nem lövő csapat közül továbbjuthatott a jobb, hogy elmaradt a kompenzálás, pedig azt külön kikérjük magunknak, hogy létezhet egyáltalán.

Kikérjük magunknak, hogy egy vesztes párharc után ünnepeljük a csapatot, hogy nulla rúgott gól, és négy piros lap adjon nekünk hitet a tavaszra. Kikérjük magunknak, hogy a futball kifordult önnön sarkaiból.