Hát ez olyan lett, mint ahogy azt vártuk. Nyögvenyelős, mint általában a Sió ellen. Szenvedős, mint az utóbbi években az idényzáróink ősszel. Hideg, mint... hideg. Ennyi. Viszont meglett az első oda-vissza vert csapat a szezonban, forgatókönyvileg másoltuk a szerdát, csak a…

...és akkor az utolsó 20 percre, még inkább az utolsó 10-re valami elpattant. Elpattant Botiban, elpattant a DVTK kapusban, elpattant a lecserélt Gegében de legesleginkább elpattant a megmakkanó korzón. Az idei év legjobb hangulatú meccsepizódja kerekedett az elképzeléstelen első egy…

A poszt címében leírt egyenlet nem kicsit hatásvadász, ezt beismerem, nyilván nem echte italienische játékgyilkos védekezést láthattunk a meccs nagy részében, a catenaccio meghatározás pejoratív felhangú felhozatala inkább most Rossi majsztrónak szól, aki addig mantrázta a mi…

Bizony, kedvező összképet írok, azonban, hogy véletlenül se vádolhasson senki azzal, hogy "ha győzünk minden szép, ha kikapunk csak gyalázkodik ez az RW", azért hozzáteszem azt, amit a beszámolóban már pedzegettem: nem sok hiányzott, hogy másként alakuljanak a dolgok. Érthetetlen…

Nem sok jóslatom jött be tegnap -egyet leszámítva-, tegyük hozzá: szerencsére! Ugyan nehéz meccstől és Eger-sikertől tartottam, a veszélyfaktorokból csak az "exünk megint bizonyít ellenünk" tétel vált valóra, de Norbi gólját még én is megtapsoltam. Viszont eredményileg szó…

Ahogy beszámolónkban is taglaltuk: örvendetes volt látni a kecsói, pécsi meccseket jellemző és pápai második félidős nihil elmaradását tegnap - ugyanakkor a jó momentumok esetlegessége és dadogó mivolta még abba az irányba tolják el értékelésünket: oké, ez nem volt rossz,…

Szinte elmehetnék jósnak. Szinte. Csak az a kár, hogy ezt a "szinte" szócskát is oda kell tenni a mondat elejére. Az elmúlt hetek borzalomjátékai (illetve nemjátékai) után bejött a beharangban jósolt pálfordulás-szerűség, tegnap megint tiszta szívvel lehetett lelkesedni a…

Olyan volt ez a meccs, mint egy közepes Simpson család epizód, Nelsonnal, a bárhonnan előjövő kiröhögőgyerekkel. Csináltuk becsülettel a futballszerű dolgunkat, sorra alakítottuk ki a helyzeteket, majd mindig nem sikerült valahogy. Ilyen egyszerűen nincs. Két dolgot mondanék, egyet…

A találkozó végén épp az eredményjelzőnkhöz közelebbi közvetítőállvány mellett szédelegtem a látottaktól, amikor a következő csodás jelenetnek lehettem tanúja: Mamadou "állítólag a legnagyobb igazolás vagyok idén csak mindkét térdem tropa" Diakité elmaradhatatlan…

Ez a Kecskemét már csak ilyen. Szentül hiszem, hogy előbb pottyannak ki az élvonalból, minthogy mi elvernénk őket valaha. Egyszerűen mindegy ki az edzőnk, kik a játékosaink, milyen formában vagyunk, vagy ugyanezek náluk. Egy Kecskemét-Honvéd egyszerűen független a valóságtól,…