Az észérvnek nevezett valami nem lehet egy szurkoló ellenfele! Egyszerűen lesöpörjük az asztalról, mint Napoleon egy közepesebb méretű német fejedelemséget az orosz túrája során. Nehéz mit kezdeni az evolúció csúcsával, ha épp a fejébe vesz valamit. Illetve nem is a fejébe veszi, hanem valami sokkal mélyebb helyről egyszerűen csak érzi. Ha menni kell, akkor nem menni kell, hanem menni fog.

Győr mellett ma nagyon kevés érvet lehetne felhozni. Pontosítok: Győr, mint város (mérkőzéshelyszín) mellett ma nagyon kevés érvet lehetne felhozni, hogy odakocsikázás által tegyük magunkévá, miközben csak jogilag lépdelünk a területén, nem kulturálisan, turistaként. A Győr, mint ETO viszont egy más eszpresszó (mert kávéházba utoljára a Nyugat szerkesztősége járt), és az most számunkra egy komoly, ráadásul előnyben lévő ellenfél.

(Képünkön Davide Lanzafame a gólját készíti elő, ami egy rémesen gyenge szóvicc akart lennei Dávid és Góliárt harcára, mert akár így is lehet értelmezni a ma este következőket. Szerencsére sose készült el.)

(Ja, de, mégis.)

Vasárnaptól Kispesten is bevezetésre kerül a személyes adategyeztetés a jegyvásárlás során. Az MLSZ legújabb megoldása erősen megosztja a szurkolókat, hiszen az adatainkért cserébe semmilyen valós többletszolgáltatást nem kapunk, ergo súlyosan aránytalan kérésnek tűnik, hogy mostantól személyünkkel legyünk jelent a mérkőzéseken.

Normál estben sokan szívesen megadnák az adataikat, ha az valóban a biztonságról szólna, ha azért kapnának valamit cserébe. Jelenleg ugyebár név nélkül vásárolhatjuk meg a jegyeket, és bent a biztonságiak, valamint egyes esetekben a rendőrség egységei figyelnek a rendre, kiemelik, majd azonosítják a rendbontó szurkolókat. A most telepítendő kamera-, valamint a zsuga hátlapján megbúvó mikrofont ábrázoló piktogram alapján kikövetkeztethető hangfelvevő-rendszer elméletileg szintén alkalmas lesz a pályarendszabályok ellen vétők beazonosítására, őket akár a mérkőzést követően is ki lehet emelni a tömegből, ellenünk intézkedéseket foganatosítani. Vagyis két, egymástól független rendszer (személyes és technikai) is megjelenik a lelátókon, így kérdés, minek egy hamadik, a jegyvásárláskor megadott személyes adatok sokasága?

Mit kapunk érte cserébe? Mitől lesz így biztonságosabb a rendezvény? Ki és mire használja fel az adatokat? Ki és meddig tárolja az adatokat? Ki láthat bele az adatokba? Kinek és milyen feltételekkel adják tovább az adatokat? Jogosult-e a jegyet kiadó klubalkalmazott, vagy a jegyet ellenőrző biztonságis mondjuk a személyi igazolványok érvényességének megállapítására? Jogosult-e egyáltalán bármelyikük elkérni az igazolványunkat? Jogosult-e egyáltalán bármelyikük, hogy birtokába kerüljenek az adataink? Jogosult-e bármelyikük visszautasítani a számára bemutatott igazolványokat bármilyen ürüggyel? És további kismillió kérdés, ami érdekli bizony a szurkolókat, de sem a kluboktól, sem a rendelet gazdájától, sem az MLSZ-től nem kaptunk semmilyen támpontot eddig. Bevezetni úgy egy kritikus rendszert, hogy semmilyen tájékoztatást nem ad róla senki - az minimum abszurd. (És akkor még csak az adatkezelésről beszéltünk.)

Ezt a posztot arra szánjuk, hogy a ti véleményeteket kérdezzük, hogy ti hogyan álltok a dolgokhoz, tudtok-e egyáltalán bármit a bevezetésre kerülő rendszerről? Ha minden összejön, a héten kifaggatunk egy jogászembert, és az ő válaszainak tükrében szeretnénk még egy összefoglalóbb anyagot kitenni ide, akár úgy is, hogy már túl vagyunk a vasárnapi, Videoton elleni beléptetés tapasztalatain. Mert ez így nagyon nem jó, még ha az akarat mögötte az is lehet. (Vajon az?)

Hajdú, Tchami, Vécsei, Ivancsics, Délczeg, Diaby, Lanzafame. Nem lenne túl bonyolult feladvány kitalálni, hogy mi a közös a felsorolt nevekben. Igen, mind a heten kihagytak legalább egy büntetőt az 2011/12-es szezonnyitó óta. Ha nincs Danilo és az ő féléve, akkor nincs aki képes legyen tizenegyről a kapuba találni. Sok kis Robben csapata lettünk.

Illetve egyelőre csak a kupatavasz. Sőt, a ligakupatavaszban már bőven benne vagyunk, de az a többség részéről nagyjából akkora figyelmet kap, mint a kínai holdújévet kóser hagyományok szerint megünneplő szekták különféle rendezvényei. A kupatavasz azonban más, mert ilyenkor hajlamosan vagyunk néhány évente címet nyerni, és az jó.

Pedig a kupa nem tartozik hagyományosan a kedvenc sorozataink közé. Olyannak például nem szabadna megtörténnie, hogy egy Honvéd a hét kupagyőzelmét egész pontosan tizenhét döntőben kaparja csak össze. Vagyis 2,43 kupadöntőt kell ahhoz játszanunk, hogy egyet biztosan megnyerjünk. Ha a Kecskemétet nem számoljuk (akik ellen köztudottan nyeretlenek vagyunk az NBI-ben), akkor ilyen rossz mutatónk egyetlen csapattal szemben sincs! Még a Sampdoria ellen is elég volt két meccs az egyhez.

A Győr viszont más téma. Idén rámentek a mesterhármasra, aztán rögtön az első tavaszi tétmeccsükön kaptak egy sima négyest Egerben, erősen kétségessé téve a Ligakupát. Szombaton mi jövünk, és a közelmúlt azt mutatja, kenjük tovább a szájukat.

hirtelen annyi idő szakadt ránk, hogy lányos zavarunkban hirtelen nem tudtunk mit kezdeni vele, így jobb dolgunk híján, rácuppantunk a 2013/14-es szezonra tervezett mezekre. [PDF, 37Mb]

Az eső csöndesen szemerkélt, a mediterrán tél jellegzetes csapadékos énje természetesen a Dél-Balkánt sem kímélte. A delphoi jósda bejárata előtt álló kis csoportosulás ennek nem örült, de hát ezen nincs mit csodálkozni. Nekik már a magyar télből is elegük volt - noha az is igaz, hogy nem nyaralni jöttek ide. - Az elmúlt 20 év legesősebb napja Delphoiban a wikipedia szerint, elképesztő - mormolta maga elé a csoport leghosszabb hajú, amúgy helyre kis golfsapkát  viselő tagja, miközben okostelefonját babrálta. A mellette álló, Bayern mezben feszítő, ám hozzá old school Kispest sálat kötő társa egyetértően bólogatott. ... - Hol van már a bátyád? - fordult oda a negyedik, a laptopján épp az új blogfejlécet formázó archoz egy, a fotófelszerelését lóbáló, "You'll never walk alone, Cibalija Vinkovci" pólót viselő fiú. - Már egy órája várunk rá. -Nyugalom, itt jön. Ez az RW-féle pontossága, ezt tudjuk szeretni. Ezt, meg a sörtippjeit.- intett a kijáratban feltűnő sovány alak felé a golfsapkás.

Hogy e fura jelenetsort megmagyarázzuk, sokat nem kell írnunk. A történések mögött mindössze annyi áll, hogy a csakblog csöppnyi szerkesztősége elzarándokolt a híres orákulum-intézményhez, kikérve kedvenc csapatuk tavaszi esélyei kapcsán a szentélyben trónoló, Apollón-papnők és önjelölt Sybillák véleményét. - Jól mentek dolgok - fordult az őt megrohanó többiek felé RW, kezében egy nagy A4es formátumú borítékkal. - Amikor beléptem a szentélybe és megláttam, hogy a 7 papnőből 3 a klasszikus '81-es Mészöly videót nézi youtube-on, 2 a labdabiztos blogot olvassa, egy pedig afelől érdeklődik a többitől, hogy mikor lesz a következő Hemy-chat, már éreztem, hogy szakértőkkel állunk majd szemben. -És mi van a borítékban? - kérdezte kíváncsian a Bayern mezes kollega. -Hát a predikcióik. 4 verziót készítettek, pesszimistát, optimistát, realistát és álomszerűt. Püthia, a vezető jósnő amúgy nagy Honvéd-fan, még Détári miatt, akiért rajongott az Olympiakoszban.-válaszolta RW, majd a közeli, ouzót és gyengusz görög sört árusító kioszkhoz vonulva az egyik talponállóra terítette a 4, egyenként 1 fehér lapból álló szöveges transzkriptumokat. A csoport azonnal rávettete magát az irományokra, melyeket a következőkben változtatás nélkül közlünk.

• 1953, azaz Városi György óta?
• 1960, azaz Bányai Nándor óta?
• 1971, azaz Marosi László óta?
• 1982, azaz Lukács Sándor óta?
• 1985, azaz Varga Kacsa óta?
• 1987, azaz Garaba Imre óta?
• 1992, azaz Cseh András óta?
• 1998, azaz Mátyus János óta?
• 2007, azaz Takács Zoli óta?

(A nevek előtti évszámok az utolsó kispesti mérkőzésük időpontját jelentik. Előfordulhat, hogy a játékos akkor már nem a balhátvéd posztján játszott, vagy éppen igen, de csak jobb megoldás hiányában.) ("jobb megoldás hiányában" - írom ezt mondjuk Garabáról.)

A tél a magyarfociban olyan, mint amikor a közjegyző hölgy jelenlétében megkeverik a kereket egy lottósorsoláson. Vagyis nem teljesen, mert ott legalább tudjuk, hogy kötelezően egytől kilencvenig lesznek benne a számok, és majd kihúznak belőle fixen ötöt. Hogy a példabeszédünk mégis tartalmazzon némi igazságot, ezért most képzeljünk el egy olyan húzást, ahol egyrészt vannak a számok kilencvenig (itt: magyar játékosok), valamint véletlenszerűen további számosságú golyókat szórunk a rendszerbe (Afrikából, Szerbiából, vagy esetünkben Olaszországból) és abból.

November végétől márciusig tehát mindenki bedobja a közösbe a nála létszámfelettinek nyilvánított spílereket, ehhez hozzámixelik a menedzserek pártfogoltjait, és várunk, hogy a klubvezetők kiket halásznak ki a zavarosból.

Kispesten idén az olaszok és a saját nevelésű fiatalok mellé tettük le a voksot, vagyis mi ragaszkodtunk ahhoz, hogy a hosszúcombú, és felettébb szőke hölgy a kék (azzurri) színű golyókból válogasson, valamint a többinél kisebbeknől, amin jól láthatóan elhelyeztük az MFA címerét.

A poszt írásakor még várunk egy jónevű balhátvédre, de a játékoskeringő ránk eső menüettjét jórészt már letáncoltuk partnereinkkel, így időszerű, hogy összegezzük a szerkesztőség várakozásait a tavaszi kerettel kapcsolatban. Ahogy tettük azt tavaly is. (Apropos, emlékeztek még abból a posztból a nevekre? Segítünk: Ceolin, Hadzic, Porcari, Navarrete, Faggyas, Vidovic, Bozovic.)

Szeretjük a ....... .....-ot, mert a ....... .....-nál olyan sohasem fordulhat elő, hogy a tudomásukra jut valami, és arról nem tájékoztatják azonnal a közvéleményt. A ....... .....-ot előállító nyomdában mindig van tartalék piros és fekete festék a szalagcímeknek.

Szeretjük a ....... .....-ot, mert a sajtónyilvánosság minden eszközével harcol a bunda ellen. A legendás kockás füzetet, amelyben egyben adták át számukra az egyik itthon működő, fogadási csalásokra specializálódott szervezet névsorát, azonnal és hiánytalanul publikálták, a benne szereplő nevek ellen az illetékes hatóságoknál feljelentést tettek.

Szeretjük a ....... .....-ot, mert mindig aktuális, hogy a legfrissebb számokban mindig a legfrissebb híreket találjuk. Természetesen a ....... ..... is szereti a történelmet, ezért néha olyan régi dolgokról is ír, mint amikor a legnépszerűbb magyar focicsapat bundák sorozatával nyert bajnokságot. A ....... ..... objektív, ilyenkor elismeri, a bunda akár előfordulhatott elvétve máshol is, mint például a honvédség csapatánál. A ....... ..... a csalás minden formáját elítéli, történjék az akár Skálás szatyorral, libamájjal, vagy külföldi fogadóirodák homályában. A ....... ..... ezekről is azonnal tájékoztat, de legalább akkor, amikor értesül róla, tekintet nélkül arra, hogy az esetleges szereplőkkel akár személyes ismeretségben állhatnak egyes újságírói.

Szeretjük a ....... .....-ot, mert a ....... ..... újságíró között nem találunk olyanokat, akik egy-egy klubnak, klubvezetőnek a lekötelezettei, akik pusztán betyárbecsületből elhallgatják a tudomásukra jutott piszkos ügyeket.

Szeretjük a ....... .....-ot, mert az nincs, hogy egy levitézlett, az idült alkoholizmus veszélyétől fenyegetett egykori játékos úgy szerezzen magának állást, hogy a saját kapcsolatrendszerén és tudásán kívül, elfogadja az önzetlen segítséget a ....... ..... egyik fontos munkatársától. A ....... ..... munkatársai ugyanis nem csinálni akarják a sportot, hanem tudósítani róla.

Szeretjük a ....... .....-ot, ahol olyan egészen biztosan nem fordulhat elő, hogy kihasználva az egyszereplős piacukat, maguk akarják megmondani, mi az etika, mi a norma a világban, és ezt a homályos képzetüket kívánják megkövetelni a magyar labdarúgás szereplőitől.

Szeretjük a ....... .....-ot, mert a ....... .....-nál nyilvánvalóan példa nélküli, hogy provokatív módon, szinte a saját testi épségüket kockára tegyék azért, hogy a másnapi példányszám valamivel magasabb legyen. A ....... ..... újságírói számára nincs szükség kétes ismertségre, a ....... .....-nál nincs helye a középszerűségnek, a ....... ..... a magyar újságírás elitcsapata.

Szeretjük a ....... .....-ot, mert kulturáltan, a dolgokat a végletekig körüljárva hoznak meg csak olyan döntéseket, hogy mivel nem törtek fel egy honlapot, ezért inkább nem közölnek híreket a honlaphoz tartozó csapatról. A ....... ..... nem ismeri a hirig fogalmát.

Szeretjük a ....... .....-ot, mert a ....... ..... egy annyira hiteles sajtótermék, hogy ha bármilyen kontextusban leírnánk a nevét, akkor már a gondolattal is nagyon csúnya hitelrontást követnénk el.

Szeretjük a Nemzeti Sportot, mert a kipontozott helyek egyikére sem tudjuk behelyettesíteni a nevét.

Az elmúlt hét hírözöne, középpontban Lanza érkezésével majd intézményesített dehonesztálásával, Hanta percenkénti bejelentkezéseivel a Bozsikból, a sajtószobából, a műfüves mellől vagy a sarki kisközértből, továbbá az új arcok sajtótájos bemutatásával épp elég megtárgyalni-átgondolni valót ültetett el a kispesti fejekben, igazi cupákos csülökként terhelve meg a hírre éhes gyomrokat, hogy képzavarral éljünk. Egy ilyen súlyos vacsi után jól esik a könnyítés, egy lanyha desszert, melyet most a subba blog régi rovatának, az ikertornyok sorozatnak a felelevenítésével szervírozunk.